Egyelőre kiszámíthatatlan az árrésstop hatása a hazai élelmiszer-termékpályára, de valószínűsíthető, hogy negatívumként jelentkezik majd az amúgy is nehéz helyzetben lévő magyar élelmiszeripar számára – hangzott el Kecskeméten, a Portfolio Agrárium 2025 konferencia élelmiszeripari szekciójában. Az elmúlt évek értékelésekor elhangzott: több csapás révén sorra vesztette el addig elért eredményeit az ágazat, amely ráadásul a magas adóktól és az átgondolatlan szabályozási lépésektől is szenved.
A régi eredmények elvesztek
A magyar élelmiszeripar piaci részesedése itthon szintén érdekes utat járt be. Az uniós csatlakozás óta folyamatos a polcfelület-vesztés, 2020 körül még komoly teret is nyertek a magyar élelmiszerek, ám 2023-ban drámai visszaesés jött. Ez azóta javult, de még nem akkora mértékben, hogy a polcfelületet visszaszerezte volna a magyar ágazat.
2022-ben tompította az inflációt az, hogy a kiskereskedelem kisebb mértékben emelt árat, mint az élelmiszeripar, 2023-tól ugyanakkor a kiskereskedelem növelte a marzsát, ezzel reagálva a forgalom visszaesésére és a rá kivetett adókra. 2024-ben is ez volt a helyzet, a fogyasztói árnövekedés 2,8 volt, míg az élelmiszeripar ára még csökkentek is, egy 4 százalék körüli gap alakult ki.
Piaczavaró tényezők sora
Több piaczavaró tényező is volt, az ársapka, a kötelező akciózás, az árfigyelő rendszer és a GVH vizsgálatok mellett folyamatos kommunikáció is tapasztalható arról, hogy az ágazat nem elég hatékony.
Az ársapkás termékek tavaly nyáron szabadultak fel, amíg ez fennállt, a kiskereskedők mindenhol jelentős veszteségeket szenvedtek el. A kötelező akciózás intézkedés megszűnése után 2024-ben azonnal árat is emeltek, ráadásul az ipar felé nagyon barátságtalan módon drasztikusan eltérően árazták a gyártói és a sajátmárkás termékeket. Itt példaként a lisztet és az UHT tejet említette a szakértő.
Ez diszkriminatív árképzés, egyértelmű terelés a private label termékek felé.
Komoly nehézségek közepette
Az élelmiszeripar gazdálkodását eközben rengeteg nehézség és kihívás jellemzi. A fogyasztás csak lassan növekszik, nagyon erőteljes diszkontosodás tapasztalható, a private label erősödik a márkatermékek ellenében. Komoly importnyomás is jelen van, megjelentek a minőséggyengítési folyamatok is, a virsli helyett termékutánzatok. Erre igény van, rossz folyamatot jelent, a korábbi minőségerősítési folyamat eredményei néhány év alatt elvesztek. Komoly munkaerőhiány is tapasztalható, az iparág kellő konszolidációja is elmaradt. Jövedelmezőségi gondok is adódnak, ez pedig a termékpálya szereplői közötti konfliktusokat erősíti.
Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a szükséges fejlesztések is elmaradnak.
Durva adóterhek súlya alatt
A magyar élelmiszeripar központi terhei nemzetközi szinten is nagyon magasak, ez kedvezőtlenül hat az ágazatra. Éder Tamás az EPR-t, a kiberbiztonsági felügyeleti díjat, a megnövekedett víz- és csatornadíjakat említette többek között.
Nem tesz jót az ágazatnak, hogy a magas élelmiszerárak mögött rendre a hatékonytalan magyar feldolgozást említik. Az alapanyagok árában ugyanakkor érdemi különbség nincs Európában. A feldolgozás költségében a bérek és az energia meghatározó tétel, előbbiben van még némi előny, de a hatékonysági lemaradás ezt kompenzálja.
Amikor a végtermék kikerül a gyárból, nagyjából ott van, mint mindenhol Európában.
Erre jönnek a közterhek, az áfa, a neta és a kiskereskedelmi adó. Így az átlagos magyar élelmiszernek a legdrágábbnak kellene lennie, de ez nincs így. Ennek egy oka van: a termékpálya minden szereplője jövedelemhiányos.
Fejleszteni kell, de nem mindegy hogyan
Éder Tamás hozzátette: az élelmiszeriparban komoly fejlesztésre van lehetőség a pályázatok révén érkező százmilliárdoknak köszönhetően. Ennek révén digitalizációs fejlesztések, életképes üzemméret alakulhat ki, a beruházásoknak viszont a fenntarthatósági célokat is támogatni kell.
Veszélyt jelent ugyanakkor, ha alulértékeljük a beruházások kockázatát, és a vágyalapú beruházások, a párhuzamos fejlesztések, az irracionális projektek és a nem megfelelő üzemméretek is problémát okozhatnak.
A digitalizáció a költségcsökkentésben is segíthet a raktározás területén, a szállításban, az áruszedés és kezelés, valamint az IT megoldások világában is komoly lehetőségek adódnak az élelmiszer-termékpálya szereplőinek.
Ezek idővel megtérülő beruházásokká válnak. Az ügyvezető igazgató részletesen beszélt az automata raktározás előnyeiről és az ilyen létesítmények típusairól is.
Javuló piaci, romló szabályozási környezet
Egészen az árrésstop bevezetéséig elfogadható két hónapot élt meg a baromfiágazat, amely ugyan nem volt mentes a problémáktól sem, hiszen volt madárinfluenza. Ezzel együtt az év nem indult rosszul – bár ez az exportnak is köszönhető. A normalizálódásra szükség is volt, hiszen komoly fejlesztések előtt állunk.
Az árrésstop ennek révén a beszállítói árakról is tanúskodik, vagyis kiszolgáltatja a hazai ágazatot a külföldi szereplőknek is.
Egy összetett folyamat eredménye az élelmiszerinfláció mértéke is, amelyből az is adódik, hogy a fogyasztásnövekedés nem zajlik a kellő ütemben. Az árrésstoptól még nem tudni, mit hoz, de egyelőre negatív várakozások vannak ezzel kapcsolatban. Az önköltséggel kapcsolatban kifejtette: ennek kiszámítása nagy feladat, az önköltség kiszámítása egyben stratégiai döntés is. Az adminisztratív állami beavatkozások ezért aknamezőnek számítanak.
Az árrésstop egyértelműen felrúgja a korábban elért bizalmi viszonyt az élelmiszeripar és a kereskedelem között. Az elmúlt hetek kommunikációja néhány nap alatt sárdobálássá fajult.
Aggódó kereskedelem, eltérő reagálások
Az elmúlt években sokminden történt, ami negatívan érintette az ágazatot, jelenleg pedig a kereskedelem félelmei erősödnek – mondta el a fórumbeszélgetésen Bárány Tamás, az Aqua Lorenzo Kft. ügyvezető igazgatója.Hozzátette: most azonban a másfél literes palack előállítása 25-30 százalékkal növekedett, bár a lokális vizek ára ma messze alacsonyabb Magyarországon, mint a környező országokban, ami a hazai ásványvízkincsnek köszönhető.Az újrahasználható csomagolóanyag drágább, a többször használatos zsákokra ma még nincs felkészülve a piac Magyarországon. Ehhez magasabb szintű összefogásra és kommunikációra lenne szükség.
Az újrahasználható csomagolóanyag drágább, a többször használatos zsákokra ma még nincs felkészülve a piac Magyarországon. Ehhez magasabb szintű összefogásra és kommunikációra lenne szükség.
Az idei év úgy indult, hogy a polietilén 20 százalék feletti mértékben drágult. Ennek ismeretében felértékelődnek a kevesebb csomagolóanyagot, nagyobb hatékonyságot jelentő megoldások, amely iránt az igényt növelte az EPR-rendelet is korábban.
Ebben akár 30-40 százalékos költségcsökkentés is elérhető.
Forrás: Agrárszektor
