Mivel az elmúlt hetekben Magyarországon kivétel nélkül mindenki a súlyos aszályhelyzetről beszélt, így utánajártunk mi is, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet, és milyen lehetőségek vannak ennek megállítására. Erre találtunk egy friss, 2026. márciusi tanulmányt is.
Az OECD „Water Governance for Climate Resilience in Hungary” Éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló vízgazdálkodás Magyarországon című jelentése.
A jelentés Magyarország vízgazdálkodási rendszerének problémáit és a klímaváltozással összefüggő kihívásokat elemzi.
A tanulmány alapvető megállapítása, hogy Magyarország ugyan vízben gazdag országnak számít, mégis egyre súlyosabb vízhiánnyal, aszályokkal és szélsőséges időjárási eseményekkel szembesül. A jelentés szerint a jelenlegi vízgazdálkodási modell elsősorban az árvízvédelemre épült ki, miközben a klímaváltozás következtében ma már legalább ilyen fontos problémává vált a vízhiány és a vízmegtartás kérdése.
A helyzet kialakulásának történelmi okai is vannak. Magyarország földrajzi adottságai miatt mindig erősen ki volt téve az árvizeknek, hiszen területének jelentős része árterületen fekszik. Emiatt a 19–20. században a vízügyi politika fő célja a folyószabályozás, a lecsapolás és a gyors vízelvezetés lett. Több tízezer kilométer hosszú csatorna- és árokrendszer épült ki annak érdekében, hogy a belvizeket és az árvizeket minél gyorsabban elvezessék. Ez a rendszer rövid távon sikeres volt az árvízvédelemben és a mezőgazdasági területek növelésében, hosszabb távon azonban hozzájárult a talaj kiszáradásához és a természetes vízvisszatartás csökkenéséhez. Az OECD szerint ma már ez a korábbi szemlélet részben maga is okozója a vízhiányos állapotoknak.
A problémát tovább súlyosbítja a klímaváltozás. Az elmúlt harminc évből huszonhárom évben fordult elő aszály Magyarországon, és különösen a 2022-es rendkívüli szárazság okozott jelentős gazdasági károkat. Az OECD adatai szerint 2000 és 2023 között a klímaváltozással összefüggő károk értéke elérte a 6,5 milliárd eurót, 2340 milliárd forintot (360 HUF/EUR árfolyamon számítva), és ezek jelentős része a 2022-es aszályhoz kapcsolódott. Emellett nő a vízfogyasztás, miközben a rendelkezésre álló vízkészletek csökkennek. Magyarország különösen sérülékeny abból a szempontból is, hogy édesvízkészletének mintegy 96%-a külföldről érkezik a folyókon keresztül, tehát erősen függ a környező országok vízhasználatától.
A jelentés több intézményi és gazdasági problémára is rámutat. A vízügyi rendszer túlságosan széttagolt, sok intézmény között oszlanak meg a feladatok, emiatt lassú és nehézkes a döntéshozatal. Az OECD szerint a jelenlegi szabályozás inkább a válsághelyzetek kezelésére reagál, és kevésbé alkalmas a hosszú távú megelőzésre. Gondot jelent az illegális felszín alatti vízkivétel is, valamint az ivóvízhálózat rossz állapota: a közüzemi víz közel egynegyede elszivárog a vezetékekből.
Az OECD egyik legfontosabb javaslata a szemléletváltás. A jelentés szerint át kell térni a „vízelvezető” megközelítésről a „vízmegtartó” stratégiára. Ez azt jelenti, hogy a csapadékot és a folyók vizét minél nagyobb arányban helyben kellene tartani. Ennek része lehet a vizes élőhelyek helyreállítása, az árterek újbóli bevonása, a talaj vízmegtartó képességének javítása és a természetalapú megoldások alkalmazása. A cél nem csupán az árvíz elleni védekezés, hanem az is, hogy száraz időszakban elegendő víz maradjon a mezőgazdaság, az ökoszisztémák és a lakosság számára.
A jelentés hangsúlyozza a hosszú távú tervezés fontosságát is. Az OECD szerint Magyarországnak olyan integrált vízgazdálkodási stratégiára van szüksége, amely egyszerre kezeli az árvízvédelmet, az aszálykezelést, a mezőgazdasági vízfelhasználást és a természetvédelmet. A szervezet javasolja a vízhasználat gazdasági ösztönzőinek átalakítását is, vagyis azt, hogy a víz ára és szabályozása jobban ösztönözze a takarékosságot. Emellett fontosnak tartják a modern öntözési rendszerek fejlesztését, a digitális monitoring erősítését és a helyi önkormányzatok nagyobb bevonását.
Az OECD külön kiemeli a társadalmi együttműködés jelentőségét. A vízgazdálkodási döntésekbe jobban be kell vonni az önkormányzatokat, a gazdálkodókat, a civil szervezeteket és a lakosságot. A jelentés szerint a víz kérdése nem csupán műszaki vagy környezetvédelmi probléma, hanem gazdasági és társadalmi ügy is, amely hosszú távon meghatározza az ország alkalmazkodóképességét a klímaváltozáshoz.
Összességében az OECD jelentése arra figyelmeztet, hogy Magyarország jelenlegi vízgazdálkodási rendszere már nem felel meg teljesen a megváltozott klimatikus viszonyoknak. A múltban kialakított árvízvédelmi és vízelvezető modell ma már önmagában nem elegendő. A jövő egyik legfontosabb feladata a víz helyben tartása, a természetes vízkörforgás helyreállítása és egy olyan rugalmas, hosszú távú vízpolitika kialakítása, amely képes kezelni az egyre gyakoribb aszályokat és szélsőséges időjárási eseményeket.
A legfontosabb adatok:
- Magyarország teljes megújuló édesvízkészlete 2000 és 2023 között évente átlagosan 3%-kal csökkent.
- A felszín alatti vízkészletek (talajvíz és rétegvíz) állapota különösen az Alföld keleti részén romlik. A jelentés szerint 2021-ben a magyarországi felszín alatti víztestek 20%-a már „rossz mennyiségi állapotban” volt, ami négyszer rosszabb az EU-átlagnál.
- A jelentés konkrétan írja, hogy az Alföldön „csökkenő talajvízszint” figyelhető meg, ami egyre nagyobb problémát jelent a mezőgazdaság és az öntözés számára.
- A csapadék mennyisége rendkívül szélsőségessé vált:
- 2000 és 2024 között az éves csapadék Magyarországon 420 mm és 981 mm között ingadozott.
- Ez óriási különbség, mert a korábbi évtizedekben sokkal kiegyensúlyozottabb volt az éves csapadék.
- A nyári csapadék a jövőben várhatóan tovább csökken:
- 2021–2050 és 2071–2100 között nyáron 5–25%-os csökkenést prognosztizálnak.
- Ezzel párhuzamosan télen és ősszel 15–30%-os növekedés várható.
- A párolgás is növekszik:
- 1981 és 2020 között az evapotranszspiráció (párolgás és növényi vízleadás együtt) évente átlagosan 2,23 mm-rel nőtt. Ez tovább gyorsítja a talaj kiszáradását.
- A jelentés szerint az aszály szinte rendszeressé vált:
- az elmúlt 30 évből 23 évben volt aszály Magyarországon.
- A 2022-es aszály különösen súlyos volt:
- az összes 2000–2023 közötti klímakár 39%-a egyetlen évhez, 2022-höz kapcsolódott.
A jelentés lényege, hogy nemcsak kevesebb a hasznosuló víz, hanem sokkal egyenetlenebbül érkezik: rövid idő alatt nagy mennyiségű eső esik, amit a jelenlegi csatornarendszer gyorsan elvezet, ezért kevés víz szivárog vissza a talajba. Emiatt a talajvíz utánpótlása csökken, miközben a nyári hőség és párolgás nő.
Mivel az elmúlt napokban csapadék érkezett szinte mindenhova, ez a rövid távú helyzetet kicsit orvosolta, de a valós probléma megoldásán még dolgozni kell!
Források:
OECD: Water Governance for Climate Resilience in Hungary https://www.oecd.org/content/dam/oecd/hu/publications/reports/2026/01/water-governance-for-climate-resilience-in-hungary_e3751dd0/b6cae7ba-hu.pdf
NAK – Csapadékmennyiség és eloszlás évtizedes változásai https://www.nak.hu/szolgaltatasok/jeger/108608-csapadekmennyiseg-es-eloszlas-evtizedes-valtozasai
