Mint általában minden változásnak, így a klímaváltozásnak is vannak nyertesei. Ezek közé tartozik egyelőre Lengyelország, aki egyre komolyabb kukorica exportőrré vált. Mivel számunkra a kukoricaszektor szenvedései nagyon fájnak, a lengyel import erősödését párás szemekkel szemléljük. Üstökösként lettek a legnagyobb beszállítóink, de vajon azok is maradnak-e?
A kukorica-övezet északra húzódása Lengyelországban látványos termelésbővülést hozott. területük 2020-ban ugrott meg, egy év alatt 42 százalékkal. A dinamika ugyan idén megtört, de a kérdés az, hogy ez vajon már a növekedés vége? Jelenleg 9 millió tonnás termés, 1,2 millió hektár, és tartósan 7 tonnás hektáronkénti hozam jellemző náluk. Ez utóbbi azért erős jelzés. Azt mutatja, hogy ott is szenvednek a növények a klímaváltozástól, de még messze nem annyira, mint nálunk.
Én úgy látom, hogy nem olyan nagy a távolság, hogy – hozzánk hasonlóan – ne érezzék a hozamkorlátot az időjárás nyomása alatt. Nem gondolom, hogy hosszú távú az előnyük a kukorica termesztés időjárási körülményeiben. A terület és a termelés felfutása kétségtelenül jó reakció volt részükről a piaci változásokra, de a jövedelemtermelő képesség lesz a döntő tényező e felfutás hosszát illetően. Ebben pedig Ukrajna csatlakozási folyamata fontos igazodási pont lesz.
Azért a kukorica sikernövénnyé válásához vezető úton ne feledkezzünk meg arról, hogy a lengyel kormány keményen beavatkozott a jövedelmezőség oldalán. Az Európai Bizottság (EB) 2023 októberében hagyta jóvá azt a mintegy 53,6 millió euró (240 millió PLN) értékű lengyel kezdeményezést, amelynek célja a kukoricatermelési ágazat megerősítése volt. Ez a lépés az ukrán gabona Lengyelországba történő beáramlására adott válasz volt, amely az orosz inváziót követő exportútvonalak megszakadásának következménye. Az Ukrajnából származó gabonafelesleg az árak csökkenéséhez vezetett, ami aggodalmat okozott a gazdálkodók és a nagykereskedők körében, akik nehezen tudták eladni terményeiket. E kezdeményezés keretében közvetlen támogatások formájában támogatást nyújtottak a kukoricatermesztési ágazatban működő kis- és középvállalkozásoknak, amelyek célja pénzügyi nehézségeik enyhítése és a lengyelországi mezőgazdasági piac stabilizálása volt.
Fenti véleményemet támasztja alá az, hogy e támogatás nem adott újabb lendületet a terület-bővülésnek. Sőt, inkább elbizonytalanodásként értékelem. Ugyanúgy, mint a mi gazdáink, a lengyelek is keresik az új utakat a szántóföldi növénytermesztésben. A hazai kukorica nyilván erősíti az állattartó szektorok takarmánybázisát. Lengyelországban a legnagyobb kukoricapiacot a baromfitakarmányok gyártása képezi. A mieinkhez hasonló stratégiai kérdések ott is felvetődnek. Mennyit lehet gazdaságosan termelni a kukoricából. Kordában tudják-e tartani a toxin-kérdést? Kell-e fejleszteni a bioetanol-szektort, vagy az exportpiacokon való versenyzés hoz többet? Ezekben is ott lüktet Ukrajna kérdőjele.
Az elmúlt több mint két évtized lengyel agrársikereiben nagy jelentősége van az együttműködési készségük magas színvonalának, jól megfogalmazott agrárstratégiájuknak, és kedvező földrajzi adottságuknak. Az első kettőben mi messze el vagyunk maradva tőlük.
A mi oldalunkról az látszik, hogy a lengyel kukoricaimport 2024-ben ugrott fel szinte nulláról, mindjárt a behozatal negyedére. 2025 első hét hónapjában aránya 21 százalékos. Ahogy az idei terméskilátásokat nézzük, valószínűsíthető, hogy az import ismét emelkedni fog. Azért tanulságos a tavalyi import szerkezete. Szinte minden szomszédunktól érkezett kukorica a piacunkra. Annak fényében, hogy a lengyelek egy év alatt ugrottak az élre, és ez az idén is folytatódik, az látszik, hogy erős, tartós szállítási csatorna épült fel abból az irányból.
Idei termésünk a 752 ezer hektáros területről még mindig nagyon bizonytalan, de biztosan csökkenő tendenciájú. A hozamokban még nagyobb eltérések lesznek nem csak földrajzilag, hanem akár nagyobb üzemeken belül is. Én akár 4 millió tonna alatti termést is el tudok képzelni, hatalmas kérdőjelekkel a minőségi oldalon.
Előrejelzésemet, amit immár több mint három éve tettem a hazai kukoricaterületre vonatkozólag, ma is tartom: 600 ezer hektár körül stabilizálódhat. A csökkenő exportegyenleg várakozásom azt hiszem, nem lep meg senkit.
Forrás: ErsteMarket
