Túlzás nélkül tragikus képet mutat Magyarország aszályhelyzete, amely egyértelmű és súlyos hatással van a mezőgazdaság több alágazatára is. Leginkább a kukoricatáblákon látszik a kiszáradás. Bár az országos termésbecslés jelenleg bizonytalan, az már világos, hogy a szórás óriási lesz: sok gazdaságban szinte semmit sem tudnak betakarítani, míg a kisszámú szerencsés területen messze az országos átlag feletti hozamok születnek. A borzasztó aszály mára a professzionális zöldségtermesztést is negatívan érinti és kedvezőtlenül hat a takarmánykínálatra is – ezt drága vásárlásokkal kell pótolniuk még a vegyes gazdaságoknak is, miközben a tej és a sertés felvásárlási ára mélyponton van.
Az idei kukoricatermésről rendkívül nehéz egységes képet festeni, mivel óriási területi különbségek alakultak ki az országban, ám az már most látszik, hogy a növény állapota sok térségben tragikus. Raskó György agrárközgazdász úgy véli, a napraforgó esetében egyelőre nem látszik ekkora probléma, akár elfogadható termés is várható. Az idei szezon legfőbb jellemzője a rendkívüli heterogenitás, ugyanis a kiváló hozamot ígérő tábláktól néhány kilométerre akár a teljes termés megsemmisülésével is találkozhatunk. Mint Raskó György elmondta: Ha például Iregszemcse felől Mohács irányába haladunk, Kelet-Somogyban és Baranya jelentős részén kifejezetten jó állapotú kukoricatáblákat láthatunk. Több helyen a hektáronkénti 7–8 tonnás hozam is reális, sőt a kedvezőbb adottságú területeken ennél jobb eredmények is születhetnek. Ugyanez igaz számos öntözött területre, emellett a Dunántúl egyes részein, például Dalmand vagy Felsőnyék térségében sem kizárt a 10 tonna körüli termésátlag. Ezzel szemben megdöbbentő állapotok is tapasztalhatók. A Balaton-felvidék északkeleti részén láttam, hogy többszáz hektáros táblákon gyakorlatilag egyetlen cső sem fejlődött ki. A növények még részben zöldek, ám a termékenyülés teljesen elmaradt, így nincs mit betakarítani. Az Alföldön pedig sok helyen ennél is kétségbeejtőbb a helyzet.
Az agrárközgazdász szerint ez is mutatja, hogy ma már egyazon régión belül is mekkora különbséget okozhat néhány zápor vagy lokális csapadékgóc. Előfordul, hogy egy település határában még kiváló a kukorica, pár kilométerrel odébb viszont teljes a veszteség. Emiatt az országos termésbecslésekkel is rendkívül óvatosan kell bánni – figyelmeztetett a szakember.
Öntözés nélkül bele se kezdjünk?
Raskó György szerint ugyanakkor egyre világosabban látszik, hogy Magyarországon éles határvonal alakult ki az öntözött és az öntözés nélküli kukoricatermesztés között. Ahol biztosított az öntözés, ott továbbra is elérhető a stabil, hektáronkénti 8–10 tonnás termésátlag. Ahol viszont kizárólag a természetes csapadékra tudnak támaszkodni, ott a termelési kockázat rendkívül magasra emelkedett.
Hosszabb távon kijelenthető, hogy az ország jelentős részén öntözés nélkül egyre kevésbé gazdaságos kukoricát termeszteni. A termelési kockázat akkora, hogy tisztán üzleti alapon az öntözetlen kukoricára már biztosítást sem éri meg kötni az ilyen konstrukciókat kínáló társaságoknak. Bár ez túlzásnak tűnhet, az elmúlt évek tapasztalatai ezt igazolják.
A szakember hozzátette: miközben Magyarország egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, Ausztria több térsége kifejezetten profitál a klímaváltozásból. A magasabban fekvő területeken – Karintiában, Felső-Ausztriában, vagy akár 600–800 méteres tengerszint feletti magasságban – ma már biztonságosan beérik a növény. Azokat a területeken, amelyeken korábban silókukoricát termesztettek, ma már kiváló minőségű szemes kukoricát takarítanak be. Eközben Alsó-Ausztriában, a kiváló adottságú termőföldeken már ugyanúgy megjelent az aszályprobléma, mint nálunk.
Nem mindig kifizetődő a spórolás
Az inputköltségek emellett idehaza is jelentősen megemelkedtek. Jelenleg a leginkább takarékoskodó gazdák is legalább 350 ezer forintot kénytelenek fordítani egy hektár kukoricára, miközben a legkorszerűbb technológiát alkalmazó gazdaságok ennél lényegesen magasabb ráfordítással számolnak.
Raskó György fontosnak tartotta kiemelni, hogy a költségcsökkentés nem minden esetben jelent valódi megtakarítást. Idén különösen szembetűnő, hogy a megfelelő tápanyag-ellátottságú – különösen a nitrogénnel jól ellátott – állományok sokkal jobban bírják a hőséget és a szárazságot. A kukorica kimondottan tápanyag- és vízigényes kultúra, így a víz mellett elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű műtrágya kijuttatása is. Megfelelő tápanyagszint mellett a növény akár két héttel tovább képes elviselni a hőstresszt, ami döntő lehet, ha ez idő alatt csapadék érkezik.
Ezzel szemben azok a táblák, ahol a gazdák visszafogták a tápanyag-utánpótlást, lényegesen hamarabb összeomlanak. Ilyenkor nemcsak a termésátlag lesz alacsonyabb, de a relatív veszteség is nagyságrendekkel nagyobb.
Már a zsebükbe kell nyúlniuk
A szakember úgy véli, a jelenség hátterében nem csupán az időjárás áll. A lokális vízhiány mellett számottevő technológiai és szaktudásbeli különbségek vannak a termelők között. A megfelelő hibridválasztás, a vetésidő optimalizálása, a precíziós tápanyag-gazdálkodás, a technológiai fegyelem és az öntözési kapacitás együttesen határozzák meg a gazdaságok jövedelmezőségét.
Ahol kiépült az öntözési infrastruktúra – mint például a Szigetközben vagy más kiemelt körzetekben –, ott elfogadható eredmények várhatók. Az Alföld jelentős részén ugyanakkor az öntözés nélküli kukoricatermesztés mára szinte szerencsejátékká vált.
Az agrárközgazdász figyelmeztetett: a kialakult helyzet súlyos likviditási problémákat okoz a szektorban. Egyre több termelő nemhogy nyereséget nem ér el, de évről évre a saját megtakarításaiból finanszírozza a működést.
Nem lesz elég takarmány
A Fejér vármegyei Martonvásár és Ráckeresztúr térségében már tavasz óta rendkívül súlyos aszály nehezíti a gazdálkodást – mondta Bodó Ágoston, a 2025-ös Portfolio Év Állattenyésztője díj nyertese, a Prograg Agrárcentrum Kft. és a Martontej Kft. ügyvezetője. A szakember szerint a csapadékhiány már áprilisban éreztette hatását, ami jelentős terméskiesést okozott a takarmánynövényeknél. A gazdaságban a rozsból egy átlagos évben 650–700 vagonnyi szenázs készül, idén azonban a száraz időjárás miatt mindössze mintegy 450 vagont tudtak betakarítani. Az árpa termésátlaga is jelentősen visszaesett, hiszen a megszokott 6–7 tonna helyett hektáronként mindössze 4,2 tonnát takarítottak be.
Az ügyvezető elmondta, hogy a legnagyobb problémát a kukorica jelenti, amelyből évente mintegy 600 hektáron termelnek, fele-fele arányban siló- és szemes kukoricát. Normál években a silókukorica táblákon 30–35 tonnás hozamot érnek el, idén azonban a táblák mindössze 10–15 tonnás átlagot mutatnak, ráadásul sok helyen cső sem fejlődött. Emiatt a teljes, 600 hektáros kukoricaterületet silóként kell betakarítani, de ennek ellenére is a korábbi években megszokott 1200–1500 tonna helyett várhatóan csak mintegy 800 tonna takarmány készül. Emellett a gazdaságnak további ezer tonna száraz és mintegy kétezer tonna nedves kukoricát is be kell szereznie, amelyet a környéken várhatóan nem is tudnak megvásárolni, így távolabbi térségekből kell beszállítani, ami tovább növeli a költségeket.
Jelen tudásom szerint, a mostani piaci árakkal számolva ez körülbelül 400 millió forint többlet takarmányvásárlást jelent egy átlagos évhez képest. A jelenlegi, 122 forintos tejár mellett egyszerűen nem látom, hogy ezt hogyan lehet kigazdálkodni – fogalmazott Bodó Ágoston. A szakember szerint a helyzetet tovább nehezíti, hogy a tejtermelők továbbra is válságos piaci környezetben dolgoznak, miközben a takarmányköltségek drasztikusan emelkednek. Véleménye szerint, ha a következő években is ilyen mértékű csapadékhiánnyal kell számolni, komoly kérdés lesz, hogy az állattenyésztők miként tudják megtermelni az állatok takarmányát. Hangsúlyozta, hogy a tartós aszály és a tejágazat elhúzódó válsága egyszerre olyan mértékű terhet jelent az állattartóknak, amelynek hosszú távú következményei ma még nehezen beláthatók.
Forrás: agrarszektor.hu
