A tavaszi vetések sikere gyakran azon múlik, hogy időben érkezik-e a megfelelő mennyiségű csapadék. Idén április végén és május elején megérkeztek a várva várt esők, aminek sok termelő örülhetett. Ezek az esőzések különösen fontosak voltak a tavaszi vetések indulásához, ugyanakkor az Alföld egyes részein még mindig csapadékhiánnyal küzdenek. A mostani esők tehát enyhítették a szárazságot, de nem oldották meg teljesen a problémát. Az is egyértelművé vált, hogy a gazdáknak változtatnia kell, mivel a klímaváltozás kiszámíthatatlan hatásai egyre több kihívás elé állítják a hazai növénytermesztést. A nyári kilátások továbbra is bizonytalanok, de az ágazat szereplői reménykednek: ha a következő hetekben is érkezik csapadék, még jó szezon is lehet idén.
A tavaszi esők megérkezése fellélegzést hozott a hazai növénytermesztők számára. A csapadék sokat segített a növényeknek, különösen az őszi vetéseknek, de az ország délkeleti részére ezúttal is kevesebb jutott. Nem volt optimális a tél, száraz volt, nem volt hótakaró, így ezek a tavaszi esők nagyon kellettek. Ha még egy-két ilyen ázás lenne, akkor már jó szezont zárhatnánk.
Mivel tudni lehetett, hogy eső közeleg, a gazdák felpörgették a vetési munkálatokat, így jó ütemben kerültek földbe a tavaszi növények. Az ideális csapadékeloszlás azonban továbbra is ritka.
Jobb lenne, ha a záporok, zivatarok helyett országos, csendes, lassú, áztató esők esnének. De meg kell szoknunk, hogy most már a nyugati zivatarfelhők hoznak csapadékot, nem úgy, mint korábban. Az Alföld viszont még kritikus. A vízhiány tartós, az öntözés pedig továbbra is problémás, ezért egyre több gazda próbálkozik a termesztési szokások átalakításával. Csökken a kukorica vetésterülete, nő a napraforgóé és a szójáé. Tavaly ősszel pedig a repcevetés is visszaesett az időjárás miatt.
Azt is figyelembe kell venni, hogy nem mindenki képes megbirkózni a kihívásokkal. Nem túlzás azt mondani, hogy a szélsőséges időjárás felgyorsítja a generációváltást is. A növénytermesztők bizakodnak, hogy májusban és júniusban további esők érkeznek, elkerülve a tavalyi aszály katasztrofális hatásait.
Veszély abból keletkezne, ha én most zs-kategóriás hollywoodi katasztrófafilmek őrült kutatójaként úgy döntenék, hogy mondjuk a gyilkos galóca mérgének, az alfa-amanitinnek a génjét be akarnám építeni a paradicsomba, hogy őrült módon kiirtsam az emberiséget. Persze, ilyet el lehet képzelni, és adott esetben valaki meg is csinálhatná. De minek?
Az ilyen öncélú fikciók helyett a kutatók az agrárium valódi problémáira keresnek megoldásokat a génmódosítás és a génszerkesztés eszköztárával, miközben az idővel is versenyt futnak.
Létezik már például olyan génmódosított kukorica, ami aszályos körülmények között is stabil terméshozamot biztosít, normál vízellátás mellett viszont ugyanúgy viselkedik, mint nem génmódosított rokonai. Ezen túl a szubszaharai térség élelmezésében az aranyrizs nyújthat jelentős segítséget, miközben a kutatók kiemelt célja a burgonyavész elleni rezisztencia elérése is. Hogy mik a legújabb fejlesztési irányok és miért tiltják az Európai Unióban a genetikailag módosított növények termesztését, az is kiderül az Alapvetés podcast legújabb műsorából.
Forrás: Agrárszektor
